Ha több hangszórót szeretnénk csatlakoztatni egy erősítőhöz, akkor lehetőségünk van a hangszórókat soros vagy párhuzamosan összekötni. Mindkét módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai, és fontos megérteni, hogyan befolyásolják az impedanciát és a teljesítményt. Ebben a blogban bemutatom a soros és párhuzamos bekötés legfontosabb jellemzőit.
Soros bekötés
A soros bekötés azt jelenti, hogy a hangszórók egymás után, sorba vannak kapcsolva. Ez azt jelenti, hogy az erősítő kimenetének pozitív (+) pólusa a legelső hangszóró pozitív pólusához van csatlakoztatava, majd a legelső hangszóró negatív pólushoz a következő hanszóró pozitív pólusa kapcsolódik és így tovább.
Az ilyen módon összekötött hangszórók impedanciája összeadódik. Tehát, ha például két 8 ohmos hangszórót sorosan kötünk össze, akkor az összes impedancia 16 ohm lesz. Ez akkor jó, hogy ha az erősítőnek 16 ohm-ra van szüksége a megfelelő működéshez.
A soros bekötésnek azonban van egy hátránya: az összes hangszóró ugyanazon az erősítő csatornán van, ezért az összes hangszóró ugyanannyi teljesítményt kap. Ez azt jelenti, hogy ha például két 50 wattos hangszórót sorosan kötünk össze, akkor az összes teljesítményük 50 watt lesz, és nem 100 watt, ahogy az első tűnhet.
Párhuzamos bekötés
A párhuzamos bekötés azt jelenti, hogy a hangszórók azonos pólusai vannak összekötve, így az azonos polari pólusokat összekapcsoljuk. Ez azt jelenti, hogy az összes hangszóró pozitív pólusa össze van kötve az erősítő pozitív pólusával, és az összes hangszóró negatív pólusa is össze van kötve az erősítő negatív pólusával.
Az ilyen módon összekötött hangszórók impedanciája az átlagos impedancia, azaz például két 8 ohmos hangszórót párhuzamosan kötünk össze, akkor az összes impedancia 4 ohm lesz. Ez azt jelenti, hogy az erősítőnek 4 ohm-ra van szüksége a megfelelő működéshez.
